Patachich Ádám címere kerül a püspöki palota homlokzatára
Mostantól a külsőleg már felújított nagyváradi püspöki palota homlokzatán fog ékeskedni a püspöki rezidenciának és egyben kulturális központnak szánt ingatlant építtető Patachich Ádám püspök címere, Fekete Tibor képzőművész alkotása, amelynek elkészítése műhelyének több hónapi munkáját vette igénybe.
A legnagyobb kihívást az eredeti címer képének régi, hiányos forrásokból való összeállítása jelentette: „A legeleje volt a legproblematikusabb, amikor a megtervezéséről volt szó, hogyan nézzen ki. Kevés nyoma maradt az eredetinek, pár elmosódott fotó, néhány grafika. Ezek alapján kellett előállítani egy olyan tervet, amely minél közelebb álljon az eredetihez. Óriási kihívás volt a méret miatt, mert 3 méter magas, 3 méter széles, tehát nagyon nagy, és hosszú időbe telt, míg elkészült az egész. Nem igazán tudtam felmérni az elején, hogy mivel állok szemben, de úgy gondolom, hogy sikerült végig vinni, és jó lett.”
A kilenc négyzetméteres domborművet a következő napokban fogják darabjaiból összeilleszteni és méltó helyére emelni a palota főbejárata fölötti homlokzatra, ezzel mintegy végső bélyeget helyezve a felújítási folyamatra, valamint az értékeket alkotó és ápoló egyházmegye egykori vezetője iránti tisztelet kifejezésének jeléül. A homlokzatot ismét felállványozzák a főkapu előtti részen, megerősítik a falfelületet, hogy a súlyos kőelemek rögzítésére alkalmas legyen. Egy hosszabb és igényesebb munkafolyamatról van szó, amely több napot vesz majd igénybe, és amelynek végén az idelátogatók megcsodálhatják a püspöki palotának immár teljesen kiegészített és kidíszített homlokzatát.
Nagyváradon, Vitéz János püspökségét követően (1445-1465) Patachich Ádám püspök volt az, aki hasonló léptékben és gyorsasággal (igaz, hogy pár évszázad elteltével) de kulturális szempontból is jelentős szellemi örökséget hagyott maga után. Olyan aktív szellemi műhelyt hozott létre, amely lehetővé tette, hogy Nagyvárad idejében ismételten a „Múzsák városa” legyen. Egyházvezetői és mecénási tevékenységét egyaránt elismerve a nevével fémjelzett időszakot méltán nevezték többen is „Felix Civitas in secundum tempus”-nak. Patachich Ádám a magáénak érezte Franz Anton Hillebrandt, a püspöki palota tervezőjének a tervét, és saját főúri jövedelmeiből is sokat fordított a palota építésére. Közép-Európa egyik legnagyobb püspöki palotája épült fel Nagyváradon, mely méltán keltett feltűnést és további kellemetlenséget az egész Monarchiában. A püspöki palota méretei, az elhúzódó építkezések költsége és fontossági sorrendje magasabb fórumokon is megütközést keltett, és 1770-ben az uralkodó is megfogalmazta, hogy előbb a szemináriumot és a székesegyházat volna érdemes felépíteni, és csak utána kellene a püspöki palotát is befejezni. A kialakuló véleménykülönbség beszédes emléke az a helyi anekdota, miszerint a püspök és Mária Terézia egyik találkozásakor az uralkodó a palota méretei kapcsán gúnyosan megjegyezte: „Nagy ól ez egy disznónak, Excellenciás uram!”, miután Patachich válasza sem maradt el: „Ketten is elférünk benne, Felség!” A helyi szájhagyomány szerint a püspök áthelyezése előtt végül csak egy éjszakát aludt az 1776-ban elkészült palotájában.
