Erdély induló

A méltán híressé vált katonadal egyik legkorábbi kiadása található meg a Trianon Múzeum gyűjteményében. Eme példány 1940-ben jelent meg Budapesten, melyet azóta számos nemzeti zeneegyüttes feldolgozott. Kevesen ismerik viszont a két szerző tragikus életét.

A szöveget vitéz Somogyváry Gyula országgyűlési képviselő írta, míg a zenét vitéz Náray Antal vezérőrnagy szerezte. Mindketten nemzeti érzelmű, zenekedvelő hazafiak voltak, akik elítélték mind a nemzetszocialista, mind a kommunista eszméket. Magyarország német katonai megszállása után mindkettejüket begyűjtötték és a mauthauzeni koncentrációs táborba szállították őket. Habár mindketten túlélték az embertelen körülményeket, szabadulásuk után megpróbáltatásaik nem értek véget, életüket teljesen ellehetetlenítette a kommunista diktatúra. Nyugdíjukat elvették, vagyonukat elkobozták, a közéletből pedig mellőzték őket. Somogyváry lányát tíz évig tartó munkatáborra ítélték koholt vádak alapján, míg fiát hadifogolyként tartották a Szovjet Unióban. 

A szétszakadt családot az ÁVO Kistarcsára internálta. Nárayt 1945-ös hazatérése után hazaárulás vádjával rögtön letartóztatták. Habár minden vádpont alól felmentették, a kommunisták mindenüket elvették, majd pedig Fegyverneken telepítették le a családot. 

IV. Károly képeslap

Az utolsó magyar király, Habsburg-Lotharingiai Károly Ferenc József 1922. április 21-én hunyt el spanyolnáthában. Uralkodását nem egy szerencsés korszakban kezdte meg, ugyanis 1916. november 21-én egy háború sújtotta, gazdaságilag, katonailag és morálisan meggyengült, sok nemzetiségű országot örökölt.

Habár mindent megtett azért, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát egyben tartsa, felbomlását nem tudta megakadályozni. 1918. november 21-én hivatalosan visszavonult a magyar államügyektől, de továbbra is fenntartotta trónigényét. Magyarországon a köznép, a hadsereg és a politikusok körében számos követője akadt, ez tette lehetővé, hogy kétszer is megkísérelje visszaszerezni hatalmát, mint ismeretes, sikertelenül.

Közismert tény volt róla, hogy rendkívül vallásos ember volt, mind a magánéletben, mind az uralkodói méltóság gyakorlásában igyekezett jó keresztényként eljárni. Közvetlen környezete barátságos, jólelkű, türelmes és alázatos emberként ismerte, aki szerette volna alattvalóit megkímélni a háború borzalmaitól.

A katolikus egyház elismerte érdemeit, 2004. október 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta, aki szintén nagy tisztelője volt. A Trianon Múzeum számos képeslapot őriz IV. Károlyról. 

Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot... társasjáték

A két világháború közötti Magyarország egyik méltán legkedveltebb társasjátéka a képen látható Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot és Kerképártúra száz magyar városba címmel vált közismerté. Az eredeti játék Pályi Jenő alkotása, ami több változatban is forgalomba került, több szabálya is ismert.

A doboz tartalma egy kirakható furatolt vármegyés Nagy-Magyarország táblából, 80 zászlócskából, egy miniatűr országzászló makettből és kisebb érmékből tevődik össze. A játékosok azonos arányban szétosszák egymás között a nagyvárosok zászlócskáit.  

A szétosztás után a játékosok egyenként húznak egy angyalvásáros képet, aminek első oldalán egy adott város látványképe látható, hátoldalán pedig nevezetességeiről tesz említést. A húzó átadja a kártyalapot a szemben ülő játékosnak, aki felolvassa a kép hátoldalán lévő információkat, a húzónak pedig ki kell találnia melyik városról van szó. Ha ezt nem találja ki egy percen belül, szabadrablás lesz, így a többi játékos elviheti a pontot. A helyes válasz után a válaszadó elhelyezheti a zászlócskáját a megyedarabbal együtt a térképen, cserébe kap egy érmét. Az a játékos nyer, aki minél több zászlót tud elhelyezni, tehát több érmét gyűjt össze. A játék végén a félárbócra helyezett magyar zászló lekerül a társasjátékról, jelképezve azt, hogy a gyászidőszak véget ért, Magyarország újra nagy és egységes. 

Murgács Kálmán zenei hagyatéka

A kiváló hegedűművész, dalszerző és nótaíró, Murgács Kálmán egyike volt a XX. század méltatlanul feledésre ítéltetett irredenta művészeinek.

Murgács 1893 szeptember 23-án látta meg a napvilágot Szepsiszentgyörgyön. A zeneiskola elvégzése után belügyminisztériumi alkalmazott lett, majd a jegyzőárvaház segítségével magyar nótacsoportot szervezett, s a társasággal végigjárta az országot. Igazi tehetségét itt csillogtatta meg, többszáz dalszöveget és nótát írt, amelynek többsége meg is jelent nyomtatott formában.

Ő volt a legelső, aki a Zeneakadémia pódiumán a magyar nótát megszólaltatta! A kor zeneművészeti ikonjának számított, számos színházi darab kísérőzenéjét is ő komponálta, mindemellett verseket írt. Igaz magyar ember volt, amely tükröződött művészetében is. Irredenta nézetei miatt 1947-ben kiutasították Budapestről, így került Székkutasra, ahol odaadással tanította a zenetudományt. 

A Trianon Múzeum folyamatosan gyűjti és rendszerezi Murgács Kálmán zenei hagyatékát, amellyel méltó emléket kíván állítani a művésznek.

Kratochvil Károly mellszobra

A Trianon Múzeum a Székely Hadosztálynak emléket állító termében található Kratochvil Károly életnagyságú bronz mellszobra. A Székely Hadosztály egykori generálisa kimagasló katonai karriert tudhatott magáénak. Kratochvil Károly 1869-ben született Brünnben, egy morva származású, de magyar érzelmű katonacsaládban. Édesapja hivatása révén a család sokszor költözött, de Kratochvil mindig Brassót tekintette otthonának.

A családi tradíciót folytatva, már fiatalon katonának állt, a morvafehértemplomi Katonai Főreáliskola elvégzése után, a bécsújhelyi Katonai Akadémia tagja lett. 1900-ban már vezérkari századossá nevezték ki, majd a Pécsi Honvéd Hadapródiskola, később pedig a Ludovika tanára lett. József főherceg nevelőként alkalmazta fiai, Ferenc és László főhercegek oktatására. A családdal igen jó kapcsolatot ápolt a későbbiekben is.

Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett szolgálatra. A nagyváradi Magyar Királyi 4. gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka lett, majd rövidesen kinevezték ezredparancsnoknak. Az ezred egyik legnagyobb hadicselekedete az isonzói Monte San Michele megvédése volt. Ekkor kapták meg az „agyagkatonák” becenevet, mivel a lehetetlen körülmények között harcoló bakák egyenruhája a felismerhetetlenségig összesározódott, az elnyúló hadidefenzíva során. A nagy háború vége felé a 39. dandár tábornokává nevezik ki. A háborús vereség bejelentése után, alakulatait fegyelmezett, zárt katonai rendben vezette át Nagyváradra. Itt kapott hírt Linder Béla hírhedté vált beszédéről, ahol illuminált állapotban a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy nem akar többé katonát látni Magyarországon. Ezt, mint jó katona és igaz hazafi nem fogadta el.

Halálos tavasz - Filmplakát

A Trianon Múzeum a teljesség igényével gyűjti a Trianon utáni Magyarország hangulatát hitelesen visszaadó alkotásokat, így a filmművészet tárgyi emlékeit is. A magyar filmgyártás a két világháború közötti korszakban első virágkorát élte. Egyre-másra jöttek ki a hazai filmremekek a stúdiókból, mialatt a hazai rendezők, színészek, ikonikus legendákká váltak. Az egyik legkiválóbb magyar filmek közé tartozik a „Halálos tavasz” című film, amelyet a nagyszalontai születésű Zilahi Lajosnak köszönhet az utókor.

A Halálos tavaszt már regény formában 1922-ben megjelent és rendkívül nagy sikert aratott, ellenben erős társadalomkritikája miatt rögtön be is tiltotta azt a cenzúra. A filmes változat megjelenésére csaknem tizenhét évet kellett várnia az írónak, amelynek 1939. szeptember 21-én volt a premiere. Zilahi a filmnek nemcsak forgatókönyvírója, de producere és rendezője is volt. Az alkotás emberek millióit csábította a mozikba, itt láthatták elsőként filmvásznon a megbabonázó szépségű Karádi Katalin színművésznőt is a nézők. A Halálos tavasz főszereplője, a kor férfiideálja, Jávor Pál volt, aki hitelesen alakította a két nő között őrlődő, lelkileg megtört férfi alakját. Zilahit alkotása ünnepelt hírességgé tette, jelenleg szobra Nagyszalonta belvárosában áll. 

Román megszállás

Az Őszirózsás forradalom után I. Ferdinánd román király, kihasználva a magyarországi zűravarokat, szisztematikusan kezdte megszállni az ország keleti felét. Habár a bukaresti békét követően szinte az egész hadseregüket le kellett szerelni, a rendelkezésükre álló minimális haderő a Károlyi-kormány pacifista politikájának köszönhetően, szinte akadálytalanul szállta meg Erdélyt és Partiumot.

Habár a Székely Hadosztály hősiesen fel tudta tartóztatni ideig-óráig a megszállókat, dacolva Károlyi Mihállyal és Kun Bélával, hosszú távon, utánpótlás nélkül nem tudták feltartóztatni a folyamatosan fegyverkező román hadsereget. A főként Havasalföldről és Moldvából szerveződő románok balkáni módszerekkel fegyelmezték az őslakos magyarokat. Rendszeresek voltak a botozások, a nemi erőszakok és barbárabbnál barbárabb cselekedetek a civil lakossággal szemben. Egyik legbestiálisabb cselekedetük közé tartozik Köröstárkány és Kisnyégerfalva megszállása. Az ide betörő román barbárok példátlan mészárlásba kezdtek. Nem kímélték a nőket, öregeket, gyermekeket sem. Megközelítőleg száz embert öltek le állat módjára. Amelyik háznál, vagy üzemegységnél megjelentek, onnan minden valós vagy vélt értéket elvittek a Magyar Államvasutak vagonjain. Ennek az eseménysorozatnak is méltó emléket állít a Trianon Múzeum „Vagonlakók” című kiállítása. 

Vagonlakók - egy menekült család hagyatéka

Az I. világháború után megkezdődött Magyarország megszállása. A hódító csehek, szerbek és románok túlkapásaik révén, szisztematikusan kezdték eltűntetni a magyar jelenlét összes nyomát. Lecserélték a helységnevek tábláit, lerombolták a műemlékeket,  letépték a középületekről a nemzeti szimbólumokat, s nem utolsó sorban kezdték eltüntetni magát az embert is. A megszállt területeken a katonai és félkatonai egységek nem riadtak vissza a legbarbárabb gaztettektől sem. Rendszeresek voltak a fizikai bántalmazások, az erőszakos vagyonelkobzások, a lakosok megfélemlítése. Ennek következtében a civilek folyamatos terrorban élték mindennapjaikat, amelyet sokan nem tudtak elviselni.

1918-tól megkezdődött egy óriási menekültáradat Magyarország még meg nem szállt területeire. Ezen probléma orvoslása érdekében 1920-ban megalakult az Országos Menekültügyi Hivatal, amely 350 000 száműzöttet regisztrált 1924-ig. A valóságban viszont ennél sokkal nagyobb menekülthullám ment végbe. Reális becslések alapján, ez a szám elérhette a 400 000 – 450 000 főt is. A családok ezreinek megpróbáltatása ezzel még nem ért véget, ugyanis egy háborúk és forradalmak által meggyötört országba érkeztek. A kifosztott gyárak, az összeomlott közigazgatás és a parlagon heverő mezőgazdaság nem tudott elegendő munkát biztosítani a beáramló embertömegeknek, így az üldözöttek teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A „szerencsésebbek” tudtak alkalmi munkát találni maguknak, mialatt barakklakásokban tengődtek. A legszerencsétlenebbül járt háznépek viszont fűtetlen vagonokba kényszerültek, amelyek a budapesti pályaudvarok mentén nyomornegyedekké álltak össze, ahol mindennaposak voltak a járványok és a bűncselekmények, a nélkülözésről nem is beszélve. A Trianon Múzeumban megtekinthető az egyedülálló Vagonlakók kiállítás, amely egy pályaudvaron szűkölködő család eredeti hagyatékából lett összeállítva, annak érdekében, hogy kegyelettel bemutassa eme korszak viszontagságait.    

Reményik Sándor

Erdély és a magyar irredentizmus nagy költője, Reményik Sándor, 1941. október 24-én hunyt el szülővárosában, Kolozsvárott. Mint ismeretes, a költő súlyos depresszióban szenvedett, amely kihatott az egészségére is. Habár 1940. augusztus 30-án végbement a II. Bécsi döntés, így szeretett városa is Magyarországhoz került vissza, ennek ellenére az orvosok már nem tudtak állapotán javítani. A nemzet saját halottjaként tekintett rá, emberek százai kísérték földi maradványait végső nyughelyére, a méltán híres Házsongárdi temetőbe. Sírkövén egyik versének idézete áll: „ Egy lángot adok, ápold, add tovább.”

Korának ünnepelt és elismert költője volt, verseit több nyelvre is lefordították.  Habár költészete nagy hatást gyakorolt az erdélyi magyar irodalomra, műveit szinte teljesen kiirtották a köztudatból 1944 után. A nemzeti és irredenta nézete sértette a formálódó kommunista blokk politikai érdekeit, így a verses köteteit tilos volt bármilyen formában kiadni. A Trianon Múzeum szakítva a korábbi álláspontokkal, külön kiállítóteret szentelt eme jeles poéta számára, hogy az utókor megismerje életének fontosabb állomásait.